Veszély Elemzés és Kritikus Szabályozási Pontok (HACCP-rendszer) üzemeltetését szabályzó minisztériumi rendeletek és előírások.

Veszély Elemzés és Kritikus Szabályozási Pontok (HACCP-rendszer) alkalmazását az élelmiszer előállítással és forgalmazással foglalkozókra nézve (2002. január 1-től) a 17/1999. (II. 10.) FVM-EüM együttes rendelet, a vendéglátásban, közétkeztetésben közreműködőkre, valamint a cukrászati és hidegkonyhai termékek előállítását, forgalmazását végzőkre vonatkozóan (2003. január 1-től!) a 41/2001. (XII. 22.) GMEüM-FVM együttes rendelet 3. §-a írja elő.
A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési főosztálya állásfoglalásának kiadását az OEK javaslatára az Országos Tisztifőorvosi Hivatal kezdeményezte. Ennek oka az volt, hogy az élelmiszer-előállító/forgalmazó helyek ellenőrzését végző, a főosztály irányítása alá tartozó Országos Hús- és Tejellenőrzési Főfelügyelet, illetve a kártevők elleni védekezést ellátó, a Hivatal, illetve az ÁNTSZ szakmai irányítása alá tartozó vállalkozások között a tevékenység érdemi végrehajtására vonatkozóan – az európai uniós előírásokra hivatkozással – nézeteltérések voltak. Az FVM Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrzési főosztálya 2001. november 21-én kelt 34.201/2001. számú állásfoglalásából kitűnt, hogy: − az egészségügyi kártevők elleni védekezést az ÁNTSZ irányítja és ellenőrzi, illetve − EU-irányelv a védekezésre vonatkozó kötelezettséget a létesítményekre előírt általános higiéniai feltételek között rögzíti, a végrehajtásra vonatkozóan azonban konkrét előírást nem tartalmaz. Ebből következik, hogy a kártevők elleni védekezés az Országos Epidemiológiai Központ szakmai irányelveire épül. A 17/1999. (II. 10.) FVM-EüM együttes rendelet céljának megfelelően, az élelmiszer-előállító/forgalmazó helyeken – az alkalmazásra kerülő irtószereket is tartalmazó – rovarirtási programot kell készíteni. A tevékenységet úgy kell dokumentálni, hogy az alkalmas legyen a létesítmény kártevő fertőzöttségének követésére. A felsorolt szempontok alapján az üzemet/üzletet/elosztóhelyet ellenőrző intézménynek/hivatalnak/hatóságnak, illetve szakembereinek a helyszínen kell mérlegelniük, hogy a védekezés rendszere megfelel-e a szakmai követelményeknek.

Az ÁNTSZ feladatai a kártevők elleni védekezésben.

Az ÁNTSZ városi/megyei/kistérségi intézete figyelemmel kíséri illetékességi területén a kártevők előfordulását, a fertőzöttség alakulását. A járványügyi rendelet 36. § (4) bekezdésében foglalt előírások alapján, a melléklet 4. pontjában felsorolt intézményeket érintő, évente két alkalommal végzendő irtószeres védekezésre külön határozatot nem kell kiadni. Amennyiben az intézet által végzett helyszíni ellenőrzés alkalmával beigazolódik, hogy az érdekelt (személy, objektum stb.) a jogszabályban előírt kötelezettségének nem tesz eleget (pl. szakvállalattal kötött szerződését nem tudja felmutatni stb.), úgy annak végrehajtására határozatot kell kiadni és annak betartását ellenőrizni kell. A határozatban fel kell tüntetni, hogy a védekezést az érdekelt egyéni /társas vállalkozással köteles elvégeztetni. Lakóházak kártevő mentesítésére vonatkozó határozat kiadására csak akkor van lehetőség, ha egy-egy lakás gócként veszélyezteti a környezetet (az alatta és felette, esetleg mellette levő lakásokat), és az intézet a fertőzöttség mértékéről objektív módszerrel meggyőződött.

VESZÉLY ELEMZÉS ÉS KRITIKUS SZABÁLYOZÁSI PONTOK (HACCP-RENDSZER)

A Veszély Elemzés és Kritikus Szabályozási Pontok (Hazard Analysis and Critical Control Point) nemzetközileg elfogadott rendszer, amely meghatározza, értékeli és szabályozza az élelmiszer-biztonság szempontjából jelentős (biológiai/mikrobiológiai, kémiai vagy fizikai eredetű) veszélyeket. A jogszabályokban foglalt követelmények teljesítése során vizsgálni kell azokat a feltételeket, amelyek a közegészségügyi-járványügyi biztonságot szolgálják, illetve a HACCP-rendszer egészének, vagy egyes elemeinek működtetésével kapcsolatosak. A kártevők veszélye közegészségügyi jelentőségükből, az élelmiszerekkel való szoros kapcsolatukból, biológiai sajátosságukból, elsősorban táplálkozásukból adódik. Ennek megfelelően a kártevők megjelenése és elszaporodása az élelmiszer-előállítás/forgalmazás bármely szakaszában lehetséges. Az élelmiszer előállítója, illetve forgalmazója által kialakításra kerülő HACCP-rendszernek a következő elemeket kell tartalmazni:

– a lehetséges veszélyek megállapítása, a veszélyek előfordulási lehetőségének értékelése és a szabályozásukra szolgáló megelőző intézkedések megállapítása

– azon Kritikus Szabályozási Pontok, eljárások, műveleti lépések meghatározása, amelyek szabályozásával a veszélyek megszüntethetők, vagy előfordulásuk valószínűsége a lehető legkisebbre csökkenthető

– azoknak a kritikus határértékeknek a megállapítása, amelyeket be kell tartani annak biztosítására, hogy a Kritikus Szabályozási Pont állandóan szabályozott legyen

– Kritikus Szabályozási Pontokat felügyelő rendszer felállítása az ütemterv szerint tervezett vizsgálatok vagy megfigyelések alapján

– azoknak a helyesbítő tevékenységeknek a meghatározása, amelyeket akkor kell elvégezni, ha a felügyelet azt jelzi, hogy egy adott Kritikus Szabályozási Pont eltér a követelményektől

A Kritikus Szabályozási Pontokat az élelmiszer jellegére, előállítására, kezelésére, kiszerelési, tárolási és szállítási módjára figyelemmel kell meghatározni. Az üzemeltető, illetőleg az általa kijelölt felelős személy a tevékenység teljes folyamatának biztonságosságáért felel. A veszélyelemzést, a Kritikus Szabályozási Pontokat, a szabályozó intézkedéseket és a felügyelő rendszert a tevékenységre jogosultnak meghatározott időközönként, valamint az élelmiszer-előállító tevékenység megváltoztatása esetén felül kell vizsgálnia, és ezt dokumentálnia kell. A HACCP-rendszer ellenőrzésére a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség mellett az ÁNTSZ – a tevékenység helye szerint illetékes – területi/kistérségi intézete is jogosult.

INTEGRÁLT VÉDEKEZÉS – MINŐSÉGBIZTOSÍTÁS. IPC/IPM RENDSZER

Napjainkban a kártevők elleni hatékony és veszélytelen védekezés, az IPC/IPM, illetve a minőségbiztosítás követelmény-rendszerének figyelembevételével valósítható meg. A kártevők elleni integrált védekezés az Integrated Pest Control, rövidítve IPC, illetve annak szervezése az Integrated Pest Management, rövidítve IPM. A kártevőirtó iparban, az egészségügyi kártevők elleni védekezésre irányuló szolgáltatás, különösen a kártevők elterjedésének megakadályozása érdekében folytatott küzdelem területén egyre inkább előtérbe kerül. Az IPM, illetve az IPC valamennyi rendelkezésre álló módszer, eszköz és gyakorlat alkalmazására vonatkozik. Magukba foglalják a megrendelő szakszerű felvilágosítását, a különféle védekezési módszer-csoportok, beleértve a legtöbbször nélkülözhetetlen, az ártalom megelőzésére és felszámolására egyaránt alkalmas irtószerek használatát. Ez nemcsak a gyakorlati munka biztonságát és a környezet védelmét szolgálja, hanem a kártevők elleni védekezés hatékonyságát is fokozza. Figyelembe kell venni, ha valahol a kártevők már megtelepedtek és elszaporodtak, ott elpusztításuk az elsődleges, mivel ezzel az akut veszély csökkenthető vagy megszüntethető. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ezeken a helyeken a példányok kedvező életfeltételeket találtak, így az elvégzett irtás után is lehetőség van újbóli megtelepedésükre. Az irtás tehát csak akkor adhat megfelelő eredményt, ha azzal egyidejűleg a megelőzésre is kellő figyelmet fordítunk. A megelőzés során azonban olyan körülményeket alakítunk ki, melyek a kártevők újbóli behatolását megnehezíti, vagy ha mégis bekerültek, megtelepedésüket és elszaporodásukat meggátolják. A valóban tartós kártevő mentesség tehát csak a védekezés alapelvének figyelembe vételével, a megelőzés és az irtás egymásra épülő alkalmazásával valósítható meg. Az élelmiszeripar sokrétű szakágaiban (az édes-, hús- és baromfi-, sütő- , tej-, konzerv-, növényolaj-, sör-, bor- és szesz-, illetve vendéglátóiparban), továbbá az élelmiszer-kereskedelemben található változatos anyagféleségek és objektumok a kártevők bejutásának és elszaporodásának korlátlan lehetőségét biztosítják. A termelést irányítók számára a kártevő jelenléte a legnagyobb kihívás, mivel a vevők és az ellenőrzést ellátó hatóságok egyaránt kártevőmentes terméket, illetve környezetet óhajtanak. A tevékenység tehát rendszeres, évről-évre ismétlődő feladatot jelent, amely leghatékonyabban megfelelő szervezési keretek között biztosítható. Ez teszi lehetővé a kártevők elleni védekezés területén kitűzött szakmai követelmény érvényesülését, adott objektum mentesítését, majd az elért mentesség fenntartását. Az IPC-program a hosszú távú megoldások elérése érdekében, több módszer kombinálásával nemcsak felszámolja az aktuális ártalmat, hanem a kártevők újbóli előfordulását is megakadályozza. Olyan optimális rendszer, amely egyesíti a kártevők életmódjáról, a környezeti feltételekről, a fertőzés kiterjedéséről és mértékéről, valamint a megszüntetésére kiválasztott vegyi módszer esetleges veszélyeiről gyűjtött információkat annak érdekében, hogy a kártevők ártalmát az ember és környezete számára a legkisebb veszélyt jelentő módon szüntethesse meg. Az IPC-program alkalmazásával, a megelőzés érdekében, adott objektumban a veszélyeztetett területek folyamatosan, pl. csapdák rendszeres kihelyezésével nyomon követhetők (monitorozhatók). A fertőzöttség korai felfedezése azt is lehetővé teszi, hogy az ártalom egyszerűbb módszerekkel, kevesebb irtószer felhasználásával, tehát környezetkímélőbb módon megszüntethető legyen. Már a védekezés rendszerének kialakításakor gondot kell fordítani a helyiségek és a különféle berendezési tárgyak alapos tisztítására, a rejtett zugok, rések, repedések felderítésére, és lehetőség szerint megszüntetésére. Takarítással, rendszeres karbantartással a kártevők tenyésző- és búvóhelyei megszüntethetők, szaporodásuk-fejlődésük megzavarható, táplálékuk megvonható, sőt az esetleg fellelhető példányok el is pusztíthatók. Az IPC-program azonban semmi esetre sem jelenti a vegyi módszerek alkalmazásának teljes mellőzését, hiszen a kitűzött szakmai cél a mindennapos gyakorlatban ezek nélkül nem biztosítható. A szakembernek időt kell fordítania arra, hogy az általa kiválasztott védekezés rendszeréről és célszerűségéről a megrendelőt meggyőzze, illetve az alkalmazásra kerülő irtószerek esetleges veszélyeiről tájékoztassa. A kártevő mentesítésre vonatkozó IPC-program a szolgáltató és a megrendelő közötti kölcsönös információkon alapuló szoros együttműködés. Az együttműködésnek ki kell terjednie a kártevők életmódjának megismertetése mellett a kezelés elhagyásának következményeire is. Ismertetni kell az aktuális fertőzöttség kialakulásának okait, felhívni a figyelmet az újbóli behurcolás/bevándorlás és az ismételt elszaporodás lehetőségére, az ártalom megelőzésének fontosságára, és egyidejűleg a megvalósítás gyakorlati végrehajtására vonatkozó megoldást is szükséges vázolni. Az IPM-program keretében, különösen az élelmiszeripari létesítmények számára előírt, az előző fejezetben ismertetett HACCP-rendszer előírásainak megfelelően kiemelt fontosságú a veszélyeztetett területek rendszeres ellenőrzése, a gócok figyelemmel kísérése, amely a vállalkozó és a megrendelő közös feladata. A program során az egyes lépésekről részletes nyilvántartást kell vezetni, amely kezdetben a kiindulási állapotot rögzíti, később pedig az egyes beavatkozásokat (felméréseket, irtásokat stb), majd az azokat követő, akár a megrendelő, akár a szakember által elvégzett teendőket is tartalmazza. A dokumentáció tehát nemcsak az irtási módszer eredményének mérését, hanem az elvégzett összes tevékenységet magába foglalja. Folyamatos vezetése, az ott rögzített adatok elemzése lehetővé teszi a fertőzöttség korai felismerését és igen gyakran módot nyújt arra, hogy az ártalom viszonylag egyszerű módszerek alkalmazásával megszüntethető legyen. Az IPM program keretében a megfelelő szervezési formában végrehajtott kártevők elleni védekezés csökkenti az irtószer-felhasználást, lehetővé teszi a megrendelő aktív közreműködését, valamint hosszabb idő távlatában mérsékli a szolgáltatás költségét.